Uborka vetőmagok

A kabakos növények meleg- és tápanyag igényesek, szeretik a szerves trágyát és egyes fajok támrendszerre futtatva is jól érzik magukat. Helybevetéssel és palántaneveléssel termesztjük őket, a palánták kiültetésére a májusi fagyok elmúltával kerülhet sor. Hajtásaikon külön fejlődnek először a hím, és később a női virágok. Az oldalhajtások nagyobb számban hoznak női virágot, így a főhajtás visszacsípése bővebb termést eredményez az uborkánál. A modern uborkafajták már túlnyomóan nővirágúak és partenokarp jellegűek, tehát beporzás nélkül is hozhatnak termést. 

Hogyan termessz uborkát?

• Talaj és elhelyezkedés:
  Válasszunk jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talajt, melyet előzetesen gazdagítsunk komposzttal vagy szerves trágyával. Az uborka a napos, meleg helyeket kedveli, ezért legalább napi 6–8 óra közvetlen napfényt igényel.

• Öntözés és trágyázás:
  Az egyenletes, rendszeres öntözés elengedhetetlen, különösen a virágzás és termésképzés idején, hogy a gyökerek folyamatosan kapjanak nedvességet, de a pangó víz ne okozzon rothadást. A növekedés elején a nitrogénben gazdag trágyázás segíti a levelek fejlődését, majd a termésképzés időszakában foszfor- és káliumtartalmú trágyával biztosítható a megfelelő virágzási és érési folyamat.

• Ültetési idő:
  Az uborka melegkedvelő növény, ezért a vetést vagy palántanevelést érdemes a tavasz végére, fagymentes időszakra időzíteni. Gyakran elővetőben nevelik a palántákat, majd az utolsó fagyok elmúltával ültetik át őket a végleges helyükre.

Különböző uborkafajták

A bőséges fajtakínálatban a legáltalánosabb megkülönböztetési mód uborkáknál a terméshossz alapján való csoportosítás:

• Konzervuborka vagy berakóuborka: rövidebb 14 cm-nél
• Félhosszú vagy saláta típusú: 14-30 cm
• Hosszú vagy kígyó típusú: 30 cm fölötti

Berakóuborka

• Miről ismered meg?
  A berakóuborka kisebb, sűrűbb termésű, ropogós állagú, melyet főként savanyításra használnak. Az apróbb méret lehetővé teszi a sűrűbb ültetést, így több termés érhető el kisebb területen is. Hazánkban ez az uborka a legelterjedtebb. Általában a keseredésmentes hibrideket keresik belőle, mint a Perez F1 vagy a Mohikán F1.

• Termesztése:

  • Vetés és sűrűség: A magokat közvetlenül a talajba vetik, a sorok között kb 100 cm, míg a tövek között elég kb 20 cm helyet hagynunk ezáltal kisebb helyen is magasabb hozam érhető el.
  • Öntözés: A rendszeres, egyenletes öntözés segít megőrizni a ropogósságot és elkerülni a termések kiszáradását.
  • Betakarítás: A fiatal, még nem túl érett terméseket érdemes leszedni, mert így garantálható a savanyításra ideális állag és íz.

Kígyóuborka

• Miről ismered meg?
  A kígyóuborka hosszúkás, karcsú testalkatú, vékony héjú és friss fogyasztásra, salátákhoz ideális. Finom ízének és ropogós állagának köszönhetően gyakran közvetlenül a nyers fogyasztásra termesztik. Kígyóuborkában a mi ajánlásunk a Columna F1 Hibrid fajta, ami a 2024-es évben házikerti termesztésben nekünk kiváló minőségű és mennyiségű termést hozott. 

• Termesztése:

  • Vetési mód: Magról vethető közvetlenül a földbe, vagy elővetőként nevelt palántaként is ültethető, amikor a hőmérséklet eléri a 18–20 °C-ot.
  • Támogatás: A kígyóuborka mellé ajánlott futtató háló vagy valamilyen támrendszer amin könnyedén felfuthat a növény ezzel könnyebben szellőzik és csökkenti a betegségek kialakulásának esélyét valamint megkönnyíti a betakarítást is.
  • Betakarítás: Érdemes rendszeresen szedni a már megfelelő méretű uborkákat ezzel ösztönözve a növényt a további termésképzésre.

Salátauborka

• Miről ismered meg?
  A salátauborka általában nagyobb, húsosabb termésű, melyet frissen, közvetlenül salátákba vagy más ételekbe fogyasztanak. Íze és állaga kiemelkedő, ha megfelelő gondossággal nevelték.

• Termesztése:

  • Ültetés: Akárcsak a többi fajtát, a salátauborkát is tavasszal, fagymentes időszakban érdemes elültetni. A növényeknek több helyre van szükségük, hogy a növények jobban szellőzhessenek.
  • Öntözés és tápanyag: A folyamatos, egyenletes öntözés mellett fontos a megfelelő tápanyagellátás, hogy a termések ne legyenek keserűek, és húsosak maradjanak.
  • Betakarítás: A salátauborka esetében is a rendszeres, időben történő szüretelés elősegíti a folyamatos termésképzést és megőrzi a minőséget.

Osztályozás virágzási típus szerint: 

A termesztés szempontjából kiemelt fontosságú szempont a termesztett uborkafajtán a nőtípusú és a hímtipusú virágok aránya, ezen tulajdonság alapján megkülönbözetetünk:

Vegyes vagy kevert virágú fajtatípus (monoikus): az alsó 14-18 nóduszon csak hímvirágok fejlődnek, majd ezt követően egyre több nővirág jelenik meg a főhajtás további fejlődése folyamán (kevert virágzású szakasz), a hónaljhajtásokon zömmel nővirágok fejlődnek.A vegyes virágú típusba tartozó fajtáknak nagy lombjuk van, és nagy a tenyészterület igényük is. Feltétlenül szükséges a jó beporzás (méhek). Ebbe a virágú típusba tartoznak a régi fajtáink. Az említett nagy lombterületet fejlesztve, viszonylag kevesebb terméssel (Marketmore, Szenzáció).

Tiszta nővirágú, azaz teljesen nővirágú fajtatípus (gynoikus): hímvirág képzés csak az első nóduszon fordulhat elő, a virágok gyakran csokrosan képződnek, s ez tovább fokozza e típusok nagy termőképességét. Gyengébb, vegetatív növekedés, nagy termőképesség jellemzi ezt a virágzás habitust. Ilyen fajta például a Ritmo F1 és a Saturn F1 kígyóuborka. Ezek a fajták nagyon intenzív termesztési feltételeket kívánnak.

Túlnyomóan nővirágú fajtatípus: a virágképzés hímvirágokkal kezdődik, majd a 4. vagy a 7. vagy akár a 10. nódusz után a növény átvált a nővirágok képzésére, és ezt követően csak nővirágok képződnek. A hónaljhajtásokon nővirágok képződnek. A nagy termőképességű berakóuborka-fajták többsége ebbe a virágzási típusba tartozik. Ezek a fajták intenzív művelést kívánnak. Például: Charlotte F1, Ornello F1, Megyer F1, Kolumbusz F1.

Egyéb tulajdonságok alapján való megkülönböztetés

• A héj színe alapján: világoszöld és sötétzöld,
• A tüskék mérete szerint: aprótüskés és szemölcsös,
• A termés felülete alapján: sima és bordázott.
• A termesztési hely szerint: hajtató és szabadföldi.

Az uborka leggyakoribb betegségei házikertben

Élettani betegségek

• Uborka keseredése: A környezeti tényezők fokozhatják (szárazság, hőmérséklet ingadozás, erős napsütés, egyenlőtlen tápanyag ellátás). Elkerülése érdekében mindig langyos (nem hideg) vízzel locsoljuk.
• Termésgörbülés és terméshullás: Nagy hőmérséklet és páratartalom ingadozás okozhatja. Kígyóuborkán a növény túlterheltsége is okozhatja.Terméskötődés és fejlődés idején alacsony hőmérséklet (12-14°C), illetve alacsony páratartalomból adódó szövetelhalás.
• Lankadás, hervadás: Alacsony talajhőmérséklet, hidegvízes öntözés, műtrágya vagy növényvédőszer mérgezés okozhatja.

Vírusok

• Uborka mozaik vírus (CMV)

Baktériumok

• Szögletes levélfoltosság

Gombás megbetegedések

•  uborkaperonoszpóra
• kabakosok lisztharmata
• kabakosok kolletotrihumos fenésedése
• palántadőlés
• fuzáriumos hervadás
• kladosporiumos mézgás varasodás
• didmellás betegség
• boritriszes betegség.

Tippek uborka termesztéshez

• Figyelem! a tiszta nővirágú, partenokarp és a kevert virágú uborkafajtákat szabadföldön legalább 100 méteres izolációs távolságra kell vetni egymástól, mert különben összeporzódnak, és torz terméseket hoznak. Emiatt célszerű ezeket a fajtákat (Ritmo F1 és Saturn F1) inkább fólia alatt termeszteni. Nagy termőképességűek, és elsősorban támrendszeres módszerrel nevelhetők eredményesen.
• Az uborka virágai vízhiány esetén nem termékenyülnek, a már fejlődő fiatal termések pedig deformálódhatnak, görbülhetnek. Az uborka kedveli a magas páratartalmat, ezért forró, száraz napokon érdemes a környezetét is jól beöntözni.
• Növénytársításnál az uborkát kukorica, bab, borsó, zeller, káposzta, cékla vagy hagyma mellé vessük. Ne helyezzük paradicsom, burgonya vagy retek közelébe!